Nocsak, Rachel McAdams már megint egy időutazóval kezd? Ez a vicces ismétlődés ragadta meg legelőször a figyelmemet, és eldöntöttem, hogy a vizsgáim uán én bizony megnézem magamnak az About Time-ot. (Magyar címe azt hiszem, Időről időre) Az IMDB 7,9-es értékelés is megerősített ebben. Aki egy önfeledt, helyenként megható romantikus esti filmet keres, az olvasson tovább, hátha felkelti a figyelmét ez a példány.

Történetünk dióhéjban: Tim egy vörös hajú, kicsit félénk, jólelkű srác, aki nem szokványos családdal van megáldva. Azonban a huszonegyedik szülinapja után kiderül, hogy a furcsaságot is lehet még fokozni. Édesapja, akivel egyébként remek viszonyban vannak, elárulja neki, hogy a család férfitagjai képesek visszautazni az időben. Tim először kételkedik, majd miután megbizonyosodik az állítás igazáról, stratégiát dolgoz ki: az időutazás segítségével fogja megtalálni az igazit. Először a múltban keresi, első szerelmét, Charlotte-ot próbálja magába bolondítani. (És azért valljuk be, szüksége van arra, hogy mindig "ki tudja javítani" az esetlenkedéseit.) Közben elköltözik otthonról és a saját lábára áll, egy ügyvédi irodában gyakornokoskodik. Lakótársa, a szarkasztikus drámaíró, Harry egyébként üde színfoltja a filmnek, valahogy mindig felül tudja múlni önmagát a remekebbnél remekebb beszólásaival. Tim a vakszerencsének köszönhetően megismeri Mary-t, aki "olvasással keresi a kenyerét" és kételkedik abban, hogy jól áll neki a mostani frizurája, de erről a jelenetről nem írok többet, mert remek ötlet volt és az egyik kedvencm a filmben. Viszont Tim nemcsak öncélúan használja fel a képességét, mikor Harry darabja egy színászi hiba miatt elbukik, visszautazik az időben, hogy megmásítsa, azonban nem számol a következményekkel: amíg ő a darab útját egyengeti, nem tud elmenni az étterembe, ahol megismerte Mary-t. Egy nagyszabású nyomozás veszi kezdetét némi időutazással fűszerezve, A Lányért, akit már fontosabbnak érez, mint múltbéli szerelmét. Vagy mégsem?

Szerintem ennyi bőven elég volt a történetmesélésből. Amellett, hogy szerethető karaktereket vonultat fel a film (Tim családja egészébe véve nagon édes) még tetszik, hogy nem idealizálja túl az időutazást, és a cselekmény előrehaladtával felveti annak korlátait is. Tim jelleme is nagyon sokat fejlődött a huszonegy éves, szelíd kis vörös sráctól, ahonnan elindultunk, néhol igazán meg lehetett könnyezni a filmet, vagy éppen szurkolni, hogy amikor válaszút elé kerül, éppen jól válasszon.

Bár nem egy magasröptű vagy mély nyomot hagyó alkotás, de a maga nemében jól sikerült, eltekintve az időutazástól igazán mindennapi emberekről szól, és ez tetszett meg végül benne, hogy az élet semmi extra apró dolgait szeretnivalóan tárta elénk. Jó szívvel ajánlom, és remélem, nektek is tetszeni fog.