C.: Egészen pontosan 2008. július 8-án nyitottam meg az első lapomat a blog.hu szolgáltatónál… addig csak nézelődtem a különböző honlapokon. Fanfiction-öket olvasgattam és az jutott eszembe, hogy ez de jó, ilyet én is szeretnék. Elkezdtem írogatni, eleinte ezeket a történeteket csak a testvéremnek és egy barátnőjének mutattam meg. Ők bíztattak, hogy ezek jók. Akkor gondoltam, hogy megosztom másokkal is, és mivel húgom vezetett egy blogot a már említett szolgáltatónál, nekem is erre esett a választásom. Azt hiszem, így kezdődött minden. :)

C.: A honlapszerkesztésben találtam egyfajta hobbit, amit csinálhatok. Szeretek kitalálni dolgokat, amiket aztán megpróbálok valahogy megvalósítani. Ilyen szempontból kreatív elfoglaltságnak találom. Sajnos ebből a környezetem, hozzátartozóim csak annyit érzékelnek, hogy „na, ez már megint a gépet püföli”… Ebből kifolyólag szinte nap mint nap megkapom, hogy „kocka” illetve „számítógépfüggő” vagyok, stb. Ezt nem szeretem benne.

C.: Kezdettől fogva ezt a nevet használom, vagyis már több, mint 4 éve. :) Mint ahogy egyszer szerintem mindenkit, engem is elért a Sims-láz. Készítettem egy „alteregót”, és neki kerestem egy jól hangzó nevet. Akkoriban a kedvenc filmem a ’Ketten a slamasztikában’ című Olsen-ikres film volt, Mary-Kate karaktere volt Chloe, ha jól emlékszem, és nagyon tetszett is ez a név… a hangzása is hasonló az igazi nevem becézéséhez, így a keresztnéven sokat nem is gondolkodtam. Aztán elkezdtem történeteket írni, majd blogolni, és maradtam ennél a névnél, ha már kitaláltam. Azóta pl. a húgom otthon is Chloe-nak hív, ahogy a közeli barátaim egy része is. :)

C.: Valóban az „idősebbek” táborát erősítem a magam 23 évével. :) Szerintem ez a „kinőttem a szerkesztésből” egy olyan dolog, mint bármi más a világon. Ha az ember viszonylag korán kezdi, lehet, hogy hamar meg is unja, „kiég”, vagy nem tudom, hogyan fogalmazzam meg. Mindenki érzi, hogy meddig élvezi azt, amit csinál. Ha eljut arra a pontra, hogy neki ez már nyűg, inkább hagyja is…

C.: A kinézeteimmel is többnyire önmagamat próbálom kifejezni. Próbálom így is megmutatni, mi vagy ki az, akit kedvelek/szeretek/boldoggá tesz, így természetesen próbálok olyan képeket összeválogatni, amik ilyen vagy olyan módon, de fontosak számomra, jellemzőek rám.

C.: Örülök, hogy így látod, valóban jól „kijövünk egymással” az esetek többségében. :D Kedvelem, mert minden tartalmat, bejegyzést, képet, egyebet egy felületen belülről tudok kezelni. Van milliónyi kiegészítője, amivel még inkább a saját igényeimhez tudom alakítani a rendszert. Mindezt különösebb kódolási tudomány nélkül.A segítős része pedig úgy jött, hogy páran kérdeztek dolgokat a Wordpress rendszerrel kapcsolatban, és akkor jött az ötlet, hogy azok alapján, amit nekik felvázoltam, illetve a saját – nem informatikusként szerzett - tapasztalataim alapján miért ne írhatnék pár leírást. Ennek ellenére nem érzem missziónak, hogy mindenkit áttérítsek a wp-re, vagy meggyőzzem, hogy úristen, ez a legtutibb dolog a világon. Ez is csak egy lehetőség a sok közül. Van, akinek bejön, használni kezdi, van, akinek sok, mert nem tudja átlátni a rendszert. Persze én elfogult vagyok vele szemben, ajánlani is szoktam, mert miért ne tenném, de nem kényszer a palacsintaevés. :)

C.: Mostanában leginkább blogokat szoktam nézegetni, olvasgatni a megszokott levelezés, hírek olvasása és (természetesen) a közösségi oldalak mellett.

C.: A jó blogoknak szerintem van egy egyedi hangulata, tükrözi a tulajdonosát, és pont ezért jó őket olvasni, nézegetni, legyen az akár személyes blog, akár inspirációs, életmód- vagy fotóblog. Azért van egy határ, ami már sok (a "fogmosós" blogok), én is igyekszem elkerülni, hogy ebbe a hibába essek.

C.: Legfőképpen azt, hogy legyen informatív és naprakész. Segédkeztem én is rajongói honlapon, tudom, milyen nehéz ez. Utánajárni az információknak, fordítani, ha külföldi hírességről van szó… Nagy fába vágja a fejszéjét, aki rajongói honlapot nyit, így kell hozzá kitartás. Nem is kevés. Ha ez nincs meg a szerkesztőben, ne is kezdjen bele.

C.: Korábban sokkal több sorozatot néztem, ezért jött ez a jelző. Mostanra azért ez is megváltozott, de amiket elejétől a végéig láttam és szerettem, többnyire megvannak dvd-n egytől egyig. Ilyen pl. a Jóbarátok, a Charmed, a Szökés, Hősök, Doktor House, How I Met Your Mother… hogy tényleg csak néhányat említsek. :P

C.: Talán nem mondok vele újat, hogy viszonylag sokat olvasok (szakmai ártalom). A kedvenc könyves kérdéssel viszont meg lehet fogni pont ezért. Nagyon sok kedvencem van… Szeretem a Harry Potter sorozatot, a Vörös pöttyös könyvek egy részét, Jane Austen Büszkeség és balítéletét, Nicholas Sparks, Dan Brown, Sophie Kinsella, és újabban Jodi Picoult könyveit. Ezek azért már kicsit „felnőttesebbek”. :D